Rutinos játékossal erősödött nyáron a Budaörs. Kulcsár Tamás tapasztalata sokat érhet az együttesnek. A 37. életévét taposó támadó az MTK-tól érkezett, ám elmondása szerint nem levezetni jött. Minél több időt szeretne a pályán tölteni, és a lehető legjobb szerepléshez segíteni a BSC-t.
Több mint két hete folyik a felkészülés. Hogyan érzed magad az új környezetben, hogyan fogadtak a társak?
Abszolút olyan, mint amire számítottam. Mielőtt ideigazoltam természetesen érdeklődtem a klub felöl. Akikkel beszéltem mondták, hogy egy családias, baráti közeg vár itt, és ezt tapasztaltam is. Ami a szakmai részét illeti, Bognár György személye meghatározó volt abban, hogy ideszerződtem. A futballfilozófiája közel áll hozzám, tetszik, ahogy gondolkodik a labdarúgásról.
Az ő személye volt a döntő tényező, amiért Budaörsre igazoltál?
Az ő személye is nagy szerepet játszott abban, hogy idejöttem. A másik pedig, amiről már korábban is beszéltem, a család. Két kisgyermek édesapja vagyok, Budapesten élünk, ezért nem szerettem volna távol kerülni a fővárostól. Mondhatjuk, hogy „kapóra jött” a Budaörs ajánlata, úgyhogy sokat nem is gondolkodtam rajta, azonnal igent mondtam.
Egy kicsit térjünk vissza az előző idényhez. Egy viszonylagos jó ősz után, tavasszal mélyrepülésbe kezdtetek az MTK-val és végül búcsúztatok az élvonaltól? Mi lehetett a kiesés oka?
Sokat nem szeretnék erről beszélni. Van már bennem elég futballtapasztalat, ezért menet közben már éreztem, illetve a végén is láttam, hogy mi, miért történik, éreztem a hibákat. Mondhatjuk, hogy gyakorlatilag előre láttam a dolgokat. Éreztem, hogy mivel, illetve kivel lesz a baj, és meg is történt, de nem szeretnék már ezzel foglalkozni és ujjal mutogatni senkire.
Te vagy az egyetlen a keretben, akinek van NB I-es bajnoki címe. Zrikáltad a többieket ezzel?
Á, dehogy. Nem szokás ezzel kérkedni. Persze ezek nagyon szép sikerek voltak, büszke is vagyok rájuk. A focinak akkor van értelme, ha még mindig hozzá tudsz tenni a játékhoz. Ha ez már nem megy, akkor tökmindegy mit értél el korábban, a régi sikereiddel nem váltod ki azt, hogy már nem vagy hasznára a csapatnak. Majd 50-60 évesen biztos jó lesz a gyerekeknek, unokáknak büszkélkedni vele, hogy bajnokságot is és kupát is nyertem, de ez jelenleg nem fontos.
Akkor ezek szerint te még érzel magadban annyit, hogy hozzá tudsz tenni a csapat játékához?
Abszolút. Nem szeretem ezt a kifejezést, de nem levezetni jöttem Budaörsre. Azzal a szándékkal igazoltam ide, hogy minél többet legyek a pályán és segíteni tudjak a csapatnak.
Az egyik legrutinosabb játékosként mennyire érzed feladatodnak, hogy támogasd a fiatalokat, vagy esetleg a szakvezetés vár el tőled ilyen szerepet?
Nem beszéltünk erről. Visszatekintve az elmúlt évekre, a Budaörsre az volt a jellemző, hogy csapatként funkcionált, nem arról volt szó, hogy egy-két játékos vitte a hátán az együttest. Csapatként kell jól működnünk, ezért ebből a szempontból mindegy, hogy ki idősebb, ki fiatalabb, mindenkinek úgy kell hozzáállnia, hogy a saját feladatát elvégezze.
Az előző két szezonban remekül szerepelt a BSC. Hová várod a következő idényben a csapatot?
Én nem nevezném meglepetésnek a jó szereplést, mert egy folytonosság jellemzi a klubot. Hosszútávon kifizetődő, ha valaki egy bizonyos irányvonalat képvisel. Persze eljön az a pont, amitől már valami miatt nem működik a dolog, de Budaörsön még nem tartunk itt. Persze azt tekinthetjük a folytonosság megszakításának, hogy eléggé kicserélődött a keret nyáron. A vezetőedző kompetenciájába tartozik, hogy ezt megoldja, és úgy érzem, hogy meg is fogja. Én annyira nem ismerem az NB II-es mezőnyt, az MTK-val szerepeltem egy fél évig a másodosztályban, de úgy gondolom, hogy kiegyenlített a mezőny. Nem látok akkora különbséget a csapatok között, mint ami az NB I-ben megvan azzal, hogy a Ferencváros és a Fehérvár kiemelkedik. Itt bárki legyőzhet bárkit,ezért abszolút pozitívan állok az új idényhez.
Egyéni célokat szoktál kitűzni magad elé, például, hogy támadó lévén hány góllal lennél elégedett?
Nem szoktam. Aki megnézi az eddigi pályafutásomat, az láthatja, hogy egyik csapatomnál sem én voltam az elsőszámú gólfelelős. Mindig inkább csapatembernek tartottam magam. Nyilván szereztem gólokat, hiszen mégiscsak támadó vagyok, de inkább az a típusú, aki segíteni próbálja csapatot azzal, hogy lekötöm a védők figyelmét, helyet csinálok a társaknak. Sokkal inkább ilyen stílusú játékos vagyok, nem az a tipikus 9-es, akinek a hátáról is befelé pattan a labda. Mindig azt szoktam nézni, hogy minél több győzelmünk legyen, és minél előrébb végezzünk a bajnokságban.
Hajrá Budaörs!
