A SZEZONT NEM TÚL SZERENCSÉSEN KEZDTÜK, A FOLYTATÁS BIZAKODÁSRA ADOTT OKOT.
A 2013. őszi szezon egy hosszú és fáradalmas felkészülést követően indult augusztus közepén. Első mérkőzésünket verességgel kezdtük, de a következő meccsek sorra győzelemmel végződtek. Majd a jelenlegi tabella-első otthonában egy döntetlen állította meg a győzelmi sorozatot. Aztán folytattuk a 3 pontok gyűjtését, fel is álltunk a tabella legtetejére, egészen Csepelig minden rendben zajlott. Aztán a 10. forduló óta összesen 4 pontot szereztünk, a tavaszt 26 ponttal a 6. helyről kezdjük.
A 2013. nyári felkészülést új edzővel és jó pár új játékossal kezdtük. Zsivoczky-Pandel Gyula és Sütő Szilárd csatlakozott a BSC 1924 Futball Kft.-hez, a felnőtt csapat felkészítésére. A kemény edzéseket egészen szép felkészülési meccsek követték, ahol komoly csapatok ellen küzdhettünk.
A szezon elején a BKV Előre otthonában szenvedtünk 3-0-ás vereséget. Nem volt jó ómen, de a bosszankodáson kívül, senki nem vette komolyan a rossz szereplést. Nem is volt miért, hiszen a második fordulóban a Tököl csapatát vertük 4-0-ra, majd a Dorog otthonában jött össze az 1-4-es győzelem. A csapat nem játszott 100%-on egyik meccsen sem, viszont könnyű győzelemnek tűntek, akár csak az Újbuda elleni itthoni, amit 3-0-val abszolváltunk. Az új játékosok sorra mutatták, hogy érdemes volt mellettük dönteni, az edzők szép eredmények birtokában bizakodóak voltak, akár csak az egész csapat.
Az első igazi megtorpanás a Csákvár elleni mérkőzésen történt, amikor nem jött össze a győzelem, nem is jött össze gól sem. Persze egy döntetlen miatt nem is volt okunk aggódni. A 6. fordulóban átugrottunk Diósdra és 2-0-ra vertük a majdnem-szomszédokat. A vendégeskedő Körmend sem járt sokkal jobban, bár ők az első félidőben 2 góllal vezettek, de a másodikban kaptak 5-öt. Nyilván nem így terveztük, de egy 5-2-es győzelem esetén senki nem az első félidőben történtekre emlékszik vissza. A 8. fordulóban pedig Mosonmagyaróvárra utaztunk, ahol egy jól megérdemelt 2-0 győzelemmel fel is álltunk a dobogó legfelső fokára. Egy hét múlva a Veszprém 6-0-ás vereséggel távozott Budaörsről. Ekkor senki nem gondolta, hogy mi vár ránk, hiszen 3 pontra növeltük előnyünket a tabella élén.
Aztán jött Csepel, akik már több, mint 20 bajnokin nem szenvedtek vereséget. Hát tőlünk sem kaptak ki, de itt már a döntetlen sem jött össze. 2-0 idegenbeli vereségünkkel még maradtunk az első helyen, de éreztük: legközelebb győzni kell, különben gyorsan lecsúszhatunk. Aztán a 11. fordulóban Nagyatád gárdája jött és győzött le bennünket, az 1-2-es hazai ismét csak fájt, mert egyáltalán nem erre számítottunk, ráadásul az Árok utcában. Egy héttel később ismét jól eláztunk, bár Szombathelyen az eső volt a legrosszabb, a 0-0-ás döntetlen inkább bosszantó. Aztán a 13. fordulóban megismétlődött a két héttel előtti fiaskó, a Balatonfüred 1-2-re győzött otthonunkban.
A 14. fordulóban Zala megyéig mentünk, hogy újabb vereséget gyűjtsünk be. Igaz, Andráshidán legalább rúgtunk gólt, amit ugyan nem adtak meg, de a jelenlegi 2. helyezet otthonában egy döntetlen sem lett volna szégyen. Az 1-0-ás vereség viszont már több volt, mint amire a az egész klub és a drukkerek is számítottak. 4 héttel azelőtti első helyünkből a hatodik helyig csúsztunk vissza, a mélyrepülés nem akart megállni. Aztán jött a hivatalosan utolsó őszi forduló. A Győri ETO második csapata tette tiszteletét nálunk. Bár ez a mérkőzés sem indult felhőtlenül, a 3-1-es győzelem láttán mindenki arra gondolt, hogy végre megtört a jég, az átok, a balszerencse vagy bármi is volt az. Az előrehozott tavaszi első forduló a BKV-val ismét nagy csalódást okozott, hiszen most itthon kaptunk ki a szintén nem a legjobb formáját élő budapesti egységtől. Az 1-2-es hazai vereséggel a 16. fordulóban ismét a 6. helyre küldtek a vendégek. Advent első vasárnapjára kiderült, hogy 9 pontos a hátrányunk csoportot vezető Csákvárral szemben.
Lehetetlen nincsen, csak tehetetlen - tartja a mondás. Hát tennünk kell valamit, az már biztos. Hamarosan jön a pihenő időszak, az ünnepek, viszont 2014-ben teljesen új fejjel kell mindenkinek a pályára lépni, ha komolyan gondoljuk a bajnokságot. Lehet erőt meríteni a fiatalabbak sikereiből, felülkerekedni a kudarcokon és úgy folytatni, ahogy az egy NBII-be tartó csapattól elvárható. Ha nem tesszük, akkor a Csákvár, a Csepel vagy az Andráshida megteszi helyettünk.
A sportszerűség most azt diktálja, hogy gratuláljunk a bennünket legyőző csapatoknak, megköszönjük a szezonban értünk izguló és szorító szurkolóinknak, hogy érdeklődésükkel támogatták a Budaörs felnőtt és korosztályos egységeit. Az edzőknek és a játékosoknak jó pihenést kívánunk és reméljük, hogy a következő szezonban egy megújult és győzelemre éhes csapattal találkozhatunk a pályán!
Hajrá Budaörs!
