A csapat mókamestere, aki olyan, mint a jó bor, a korral csak nemesedik. Egész pályafutása során tudatosan készült, úgy a játékra, mint az edzői pályára. Milyennek látja a mostani csapatot? Volt-e több a pályafutásában? Csapatunk rutinos játékosával, Menyhárt Attilával beszélgettünk.
35 évesen még mindig fel-alá szaladgálsz a pályán. Nem érzed néha soknak?
Múltkor volt olyan szurkoló, aki 27 évesnek nézett. Szerencsére nem érzem, hogy 35 éves vagyok. Pályafutásom során elkerültek a sérülések és fizikálisan továbbra is jó erőben érzem magam. Úgy érzem, hogy „beérett a testem” erre a sorozatterhelésre. Úgyhogy abszolút nem esik nehezemre a szaladgálás. Mondhatjuk, hogy olyan vagyok, mint a jó bor, ami a korral csak jobb lesz.
Akkor még nem is gondolkodsz azon, hogy szögre akasztod?
Addig szeretném csinálni, amíg örömet okoz, nem érzem nyűgnek, és amíg fizikálisan bírom. Még úgy érzem, hogy 1-2 évet ezen a szinten simán bele tudok tenni, ezt köszönhetem annak is, hogy nagyon odafigyelek az étkezésre, a pihenésre, karban tartom a testem. Ennek tudható be, hogy ennyi idősen is még jó erőállapotban vagyok.
Mindig is ilyen tudatos voltál?
Igen, egész pályafutásom során odafigyeltem magamra. A focinak nagyon fontos eleme, hogy fizikálisan rendben legyél, és mindent megtettem azért, hogy ez így legyen.
4 és fél éve játszol Budaörsön. Otthonra lelték itt?
Mondhatjuk, hogy igen. Több helyen is megfordultam eddigi karrierem során. Budaörs előtt a Vasasnál voltam, és amikor eljöttem Angyalföldről, mindenképpen a főváros környékén szerettem volna maradni. Sok jót hallottam a budaörsi klubról, és hamar sikerült egyezségre jutnunk. Azóta pedig szinte ez a második családom. Amióta itt vagyok, mindig jó társaság gyűlt össze, nem mellesleg pedig a csapat is kiváló volt az elmúlt években. A tavalyelőtti és tavalyi is jó gárda volt, és a mostani is az lesz, csak még össze kell érnünk, mégiscsak a fél keret kicserélődött nyáron. Jelenleg a körülmények nem ideálisak, de ez jó eséllyel hamarosan változik és akkor nyugodt légkörben tudunk tovább építkezni.
Nagy mókamester hírében állsz, mindenhol te voltál a hangulatfelelős az öltözőben?
Igen, ez mindenhol így volt. Szeretem a jó hangulatot, nem is engedem, hogy az öltözőben lehajtott fejeket lássak, és rossz hangulat uralkodjon. Általában ez magától jön, de van, amikor látom, hogy most kell valami plusz, és akkor tudatosan igyekszem jó kedvet csinálni. Ez az öltözőn belüli világnak egy fontos része, sokszor tud segíteni a nehéz pillanatokban. Egy kis nevetés, jó hangulat számos esetben gyógyszerként ér fel.
Gondolom ez a közvetlen hangulat az újak beilleszkedését is segíti, segítette.
Természetes. Volt, hogy újak odajöttek hozzám, hogy milyen jól érzik magukat, és jókat nevetnek a poénokon. Ennek én nagyon örülök, és nagyon remélem, hogy még sokáig nevetünk együtt.
A csapat mostani szereplését hogyan látod?
Nehézkesen indult a szezon. Volt egy-két győzelem, amikor azt gondoltam, hogy elindulunk felfelé, de aztán nem így történt. De az elmúlt 2-3 meccsen éreztem biztató jeleket, és nagyon remélem, hogy ez a tendencia folytatódik. A tavalyi és tavalyelőtti szereplés kuriózumnak mondható a klub életében, mert olyan játékosok jöttek ide, akikre előző klubjukban nem számítottak, holott jó játékosok, és egy sokra hivatott gárda verődött össze Budaörsön. Ritkán fociztam olyan helyen, ahol mind szakmailag, mind pedig az emberi értékeket figyelembe véve egy kitűnő csapat kovácsolódott össze. A tavalyi és az azelőtti ilyen volt, és az ideivel sem lesz gond, de nehezebb dolgunk van, mert egy csapat újjáépítéséhez idő kell. Minden szezonnak úgy mentünk neki, hogy a biztos bennmaradás a cél és minden, ami ezen felül van, az sikernek mondható. Ebben az idényben a középmezőnyről beszéltünk, a szezon végén meglátjuk, mi sül ki belőle.
A családias légkörről többen is beszéltek már. Amióta itt vagy, ezt te is így élted, éled meg?
Amióta ideigazoltam ez abszolút elmondható. Más helyeken nem mindig ez volt a jellemző. Volt olyan egyesület, ahol úgy éreztem magam, mint egy robot, egy katona, alig szóltunk egymáshoz az öltözőben. A itteni hangulathoz hasonlót talán a Vasasnál éreztem, a többi csapatomnál ez annyira nem volt jellemző. Inkább olyan volt, mintha egy munkahelyre mentem volna. Nyilván ez is egy munka, de itt egy olyan társasággal dolgozol, ahol jól érzed magad. Jó közösséget alkotunk és vált válnak vetve harcolunk a sikerekért.
A játék mellett edző vagy az U14-es csapatnál. Ez azt jelenti, hogy a pályafutásod után is a futballban maradnál?
Előbb-utóbb vége lesz a játéknak és tudatosan készülök az utána lévő évekre. Ennek egyik állomása az edzősködés. Még nem tudom, hogy mi lesz belőle hosszútávon, de nagyon élvezem. Jó a gyerekekkel együtt dolgozni, feltöltenek.
Felnőtt csapatnál is el tudod képzelni magad?
Amikor elkezdtem az edzőképzést úgy gondoltam, hogy talán nem vagyok az a karakter, aki felnőttek között tudna dolgozni. Inkább az utánpótlásban képzelem el a jövőmet, gyerekek között. De azért nem zárom ki, hogy egyszer felnőtt csapatot irányítsak, mert sohasem lehet tudni, mit hoz az élet. De mindenképp a labdarúgásban képzelem el a jövőmet.
Játszottál az első osztályban is. Van benned hiányérzet a pályafutásoddal kapcsolatban? Volt szerinted több benne?
Persze van bennem hiányérzet, de nem bánok semmit. Valamiért így akarta az élet. Valami hiányzott, ami inkább fejben keresendő. Későn érő típus vagyok. De nem szoktam azzal foglalkozni, hogy mi lett volna, ha. Megbecsülöm azt, ami van, és nem rágódom a múlton, inkább előretekintek.
Hajrá Budaörs!
