Nem ismeretlen a közeg új igazolásunk számára. Csiki Norbert a 2018/2019-es szezonban eredményes évet töltött Budaörsön, a célja pedig, hogy ebben az idényben ezt is túlszárnyalja. A külföldi szereplésről még nem mondott le, azonban bízik benne, hogy a csapat harcban lesz a feljutásért, annak pedig különösen örülne, ha századik NB I-es meccsét a BSC színeiben játszhatná le.
Mesélj, hogyan kerültél ismét Budaörsre?
Hosszú út vezetett idáig. Július óta nem volt csapatom, és Budaörsön kértem és kaptam edzéslehetőséget még Bognár Györgytől. A szándékom az volt, hogy külföldön folytassam pályafutásomat, ez azonban különböző okok miatt nem jött össze. A tétmeccsek hangulata azonban már nagyon hiányzott, ezért úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, és elfogadom a Budaörs ajánlatát. A klubnál végig éreztették velem, hogy szívesen látnak, és végül megegyeztünk a folytatásról. Korábban is nagyon jól éreztem magam itt, sokat köszönhetek a klubnak, hiszen akkor egy sérülés után kaptam arra lehetőséget, hogy újból felépítsem magam, ami jól sikerült, hiszen egy eredményes szezont töltöttem Budaörsön, ezt követően pedig az NB I-be igazoltam.
Az öltöző sem lehet számodra új, jó pár ismerős arccal találkozhattál, hogyan fogadtak?
Szinte mindenkit ismertem, a csapat nagy része megmaradt ahhoz képest, amikor két éve idekerültem. Jó kapcsolatokat, hosszú távú barátságokat sikerült kialakítanom ittlétem alatt. Már július óta presszionáltak a többiek, hogy írjak alá, és folytassam Budaörsön. Ez végül megtörtént, amit nagyon kedvesen fogadtak, örültek neki, úgyhogy minden értelemben pozitív volt a visszaigazolásom.
Elég jól megy a csapat szekere, hogyan látod az eddigi teljesítményt?
Folyamatosan követtem a csapat szereplését, és nagyon szurkoltam a fiúknak akkor is, mikor nem itt játszottam. Örömteli, hogy ilyen előkelő pozícióban van az együttes, és remélem, hogy ezt fogjuk is tudni tartani. Bár jelenleg feljutást érő helyen vagyunk, és nehéz ilyenkor még erről beszélni, de óriási dolog lenne, ha a bajnokság végén is a második helyen állnánk.
A Csákvár elleni kupameccsen már pályára léptél, a bajnoki „bemutatkozásod” azonban még várat magára. Hogyan élted meg a kupatalálkozót, és, hogy elmaradt a Győr elleni bajnoki?
Sajnos második budaörsi időszakom első meccse nem sikerült jól, mivel kiestünk a kupában. Tompa volt a csapat, bár jól kezdtük a találkozót. Megszereztük a vezetést, azonban még az első félidőben kaptunk három elkerülhető gólt. Személy szerint jó volt ismét pályára lépni, de kell még pár mérkőzés mire formába lendülök, érezhető volt a játékomon a meccshiány. Ami a Győr elleni bajnokit illeti, sajnálom, hogy elmarad, szerettem volna már bajnokin is pályára lépni, Győrben pedig kifejezetten szeretek játszani. Nem szabad azonban sokat rágódni rajta, készülünk a Kazincbarcika elleni mérkőzésre.
Közel száz NB I-es meccs van a hátad mögött. Tekintve, hogy még csak 29 éves vagy, bízol benne, hogy lesz ez több is?
Már több mint 10 éve bemutatkoztam az első osztályban. Közben szerepeltem külföldön, de a sérülések is nagyban közrejátszottak abban, hogy ez a szám nem lett több. Jelenleg 92 NB I-es meccsnél tartok, és a 100 az a mérföldkő, amit minden futballista szeretne elérni. Ezt a százas határt én is mindenképpen el szeretném érni, a legszebb az lenne, ha ez a Budaörs színeiben jönne össze.
Ahogy említetted, szerepeltél külföldön is, tervezed még, hogy újra kipróbálod magad légiósként?
Mindig is benne volt a fejemben, ugye volt is rá szerencsém. Fiatalkoromban az volt az álmom, hogy egy topbajnokságban szerepeljek. Amikor berobbantam az első osztályba, volt is megkeresésem, ennek érdekében pedig több hazai ajánlatot is elutasítottam, bízva abban, hogy egy komolyabb ligába igazolhatok. Ez különböző okok – főként menedzseri dolgok – miatt nem jött össze, pedig akár rosszabb feltételeket is elfogadtam volna. A szakemberek szerint 28-30 éves kor körül érik be igazán egy játékos, én 29 vagyok, remélem, hogy erről én sem maradok le. Hiú ábrándokat nem kergetek, annak már kicsi az esélye, hogy topligában játsszak, de arról még nem mondtam le, hogy újra légiós legyek.
Milyen reményekkel nézel a szezon elé, mivel lennék elégedett mind a csapat, mind pedig a magad részéről?
Amikor itt játszottam Budaörsön akkor 24 bajnokin 8 gól szereztem, és ugyanennyi gólpasszt adtam. Szeretnék ebben a szezonban mindkét mutatóban kétszámjegyű eredményt elérni, mondjuk 12-15 góllal, és 10 gólpasszal elégedett lennék. Ami pedig a csapatot illeti, bízom benne, hogy harcban lehetünk a feljutásért, de mindenképpen az első öt között látom magunkat a szezon végén.
Hajrá Budaörs!
