Álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt a meccset 4-1-ről el tudjuk veszíteni, az egész csapatnak traumatikus élmény ez – mondta a Soroksár elleni mérkőzés után Menyhárt Attila. Rutinos játékosunk szerint csak úgy tud kimászni a gödörből az együttes, ha elkezd meccseket nyerni. Reméli, hogy a szünet alatt rendezni tudják a sorokat.
4-1-re vezettetek a Soroksár ellen, mégsem sikerült pontot szerezni. Mi történt?
Az első félidőben meg voltam róla győződve, hogy megnyerjük a mérkőzést. Stabilak voltunk, támadásban pedig hatékonyak. Nem éreztem az ellenfélen, hogy veszélyeztetné a győzelmünket. A negyedik gólunk után úgy gondoltam, hogy uraljuk a mérkőzést és begyűjtjük a három pontot. Az ellenfél mindent egy lapra feltéve elkezdett rohamozni. „Hosszúak” voltunk, nagy volt a hely a védő-, és a támadósor között, ezáltal nagy területeket hagytunk nekik. A harmadik góljuk sorsdöntő volt, akkor azt éreztem, hogy nemcsak a három pont, de a pontszerzés is veszélybe kerülhet. Az ilyen mérkőzéseknek van egy lélektana. Végül nagyon rosszul jöttünk ki belőle, és bekövetkezett az, amire álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt a mérkőzést elveszítjük 4-1-es vezetésről. Eddig pályafutásom során nem éltem még át hasonlót, még mindig a történtek hatása alatt vagyok, nagy trauma ez az egész csapatnak.
Úgy tűnik eddig két ellentétes félévet produkáltok, míg ősszel minden összejött, tavasszal semmi. Hogy élitek ezt meg, mi lehet a gond?
Gyengült a csapat az őszhöz képest. Meghatározó játékosok távoztak. Ebben látom az egyik okot. A másik ok inkább mentális. Egy sikertelen szériában megcsappan a játékosok önbizalma. Ezt az önbizalomhiányt mindenkin lehet érezni, nem vagyunk olyan magabiztosak – ez a folyamat a sikertelenség velejárója. Ezen a helyzeten egyetlen módon lehet fordítani, gőzelemmel. Egy győzelem pozitív folyamatokat indíthat el.
Voltál már ilyen helyzetben pályafutásod során, vagy ez neked is új?
Volt már részem olyanban, hogy sokáig nyeretlenek voltunk. Egy ilyen szituációt mindig nehéz kezelni, ez mindig nagyon nehéz periódus egy játékos életében. Mi most valamiért egy ilyen helyzetet élünk meg, amiből tényleg csak úgy tudunk kilábalni, ha elkezdünk meccseket nyerni.
Milyen a hangulat az öltözőben?
Természetesen egy ilyen széria az öltözői hangulatra is rányomja a bélyegét. Mi, rutinosabb játékosok próbálunk ezen változtatni, kicsit visszazökkenteni a társaságot, de nagyon nehéz, mert az eredmények meghatározzák a légkört.
Jól jön most ez a három hét szünet?
Szerintem jól. Remélem, hogy rendezni tudjuk a sorokat, visszatérnek a hiányzók és bízom benne, hogy mentálisan is fel tudunk töltődni. Mivel profi játékosok vagyunk, fontos hogy mindenki átérezze, hogy előre kell nézni, és nem szabad hagyni, hogy ezek a kudarcok túl hosszú ideig lekössék a gondolatainkat, mert akkor nem tudunk pozitív változásokat eszközölni. Ezzel a mentalitással kell nekifutnunk a következő bajnokinak. Én bizakodó vagyok.
Hajrá Budaörs!
