Harmadik súlyos térdsérülése után is pozitív szellemben készül a visszatérésre Horváth Emil. A 22. születésnapját múlt héten ünneplő középpályás ismét keresztszalag-szakadásból lábadozik – ezúttal a másik térdét kellett operálni –, tavasszal pedig már a csapat rendelkezésére állna. Honlapunknak azt is elmondta: jó példa előtte Ronaldo esete, és meg sem fordul a fejében, hogy ne térjen vissza a pályára.
„Három és fél hónap telt el a műtét óta, elég jól haladok, tekintve, hogy egy ilyen sérülésből fakadó operáció után három hónappal szoktak elkezdeni futni, én pedig már lassan négy hete végzek futóedzéseket, és már a hosszabb távok is mennek” – kezdte Horváth Emil, akinek még a nyári első, Mosonmagyaróvár elleni edzőmeccsen szakadt el a térdében a keresztszalag. Először nem gondolta volna, hogy ennyire komoly a sérülés, az MR-vizsgálatok után azonban ismét műtét következett fiatal játékosunk életében.
„Az erősítőgyakorlatokat is egyre nagyobb súllyal tudom csinálni, mindez kiegészül különböző propioceptív mozgásokkal, gondolok például a különböző egyensúlyi gyakorlatokra” – avatott be egy kicsit a rehabilitációs folyamatokba.
Bár még csak 22 éves, középpályásunknak ez már a harmadik keresztszalag- szakadása volt pályafutása során. „Ezt könnyebb volt feldolgozni mentálisan, nem küldött annyira padlóra, mint az első kettő, ebben valószínűleg szerepet játszott az, hogy sajnos volt már benne tapasztalatom. Ebből a szempontból a második volt a legrosszabb, mert épp csak visszatértem az első műtetem után és egyből egy edzőmérkőzésen újra rásérültem, az nagyon nehéz volt mentálisan. Most az van a fejemben, hogyha kétszer már sikerült visszatérnem, akkor miért ne sikerülne harmadjára is?”
Hozzátette, hogy van egy-két rosszabb nap a rehabilitáció során, de pozitívan tekint a jövőbe. „Minden nappal közelebb kerülök ahhoz, hogy visszatérjek a pályára.”
A „vicces” mondás szerint addig vagy fiatal, amíg úgy tudsz beszélni a térdeidről, hogy jobb és bal, nem úgy, hogy jó és rossz. Horváth Emil ebből a szempontból is pozitívan nyilatkozott: „azt szoktam mondani, hogy mindkettő jó, csak még nincs megfelelő állapotban”.
„Nagyon várom, hogy újra focizhassak, azt, hogy mikor és milyen körülmények között, az majd adja magát. Nem agyalok azon, hogy mi lesz, újra megsérülök- e. Ha minden egyes nap odafigyelek, megfelelően készülök, akkor nem lehet semmi gond.”
Játékosunk immár harmadszor csinálja végig a rehabilitációt, aminek az első hónapja a legnehezebb, amikor még friss a műtét, fájdalommal járnak a gyakorlatok. „Ennek ellenére ez inkább mentálisan nehéz, mert olyan gyakorlatokat kell csinálni, amik valljuk be, unalmasak, de meg kell ismételni őket több százszor is ahhoz, hogy tovább tudj lépni.”
Horváth Emil előtt talán jó példa lehet a brazil Ronaldo, akinek szintén több, igen komoly térdsérülése volt sikerekben gazdag pályafutása során. „Fiatal vagyok még, úgy készülök, hogy hosszú pályafutás áll előttem. Ronaldo jó példa erre, de enélkül is az lenne a fejemben, hogy visszatérek a pályára, mert a foci az, amit szeretek csinálni. Abből is erőt tudok meríteni, hogy azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek csinálni. Miért ne folytatnám? Szemernyi kétség sincs bennem ezzel kapcsolatban.”
A fentebb taglalt okokból kifolyólag eddig csak a lelátóról nézhette a társakat, és bízik benne, hogy a csapat elindul felfelé a tabellán. „Nem szeretek akkor beszélni a csapatról, amikor nem játszom. Eddig nem úgy alakult a bajnokság, ahogy elképzeltük. Az új edzővel új felfogás is érkezett, az elmúlt három meccsen a tőlünk megszokott futballhoz képest kissé defenzívebbek voltunk, de ez meg fog fordulni. Biztos vagyok benne, hogy elkezdünk felfelé haladni a tabellán, egy középmezőnybeli helyezést látok most reálisnak a szezon végén.”
Ennek pedig a tavasszal már ő is tevékeny részese lenne. „Azt tűztem ki célul, hogy tavasszal már a csapat rendelkezésére állok. Bízom benne, hogy januártól már együtt edzhetek a többiekkel és február-március környékére lehetek kész a meccsterhelésre.”
Hajrá Budaörs!
